1977. április 1-től város!

Már az õskorban lakott terület volt. Ásatáskor (ma már nem létezõ szigeten) õskori temetõt találtak. Koponya dülõben bronzkori urnatemetõt. Az urnákat a Nemzeti Múzeumban õrzik. Az 1880-as években Kund Pál Dunakeszi földbirtokosa az urnákból és az õskori edényekbõl gazdag gyűjteményt hozott létre.
A vaskorszak egybeesett a rómaiak korával. A Horányi révnél, a Dunaparton római õrtorony falmaradványai vannak. Errõl elõszõr Rómer Flóris készített feljegyzéseket. A falak 190 cm magasan álltak, késõbb azonban lepusztították. Ebben az idõben a rómaiak megépítették az Csörsz árki utat, amely kereskedelmi útvonal szerepét töltötte be. Ezen az úton szállították a rómaiak csapataikat és élelmiszereiket Pannóniából Dáciába. A csörszárka utat védõgáttal védték. A népvándorlás korában avarok éltek ezen a vidéken. Városunk avar emléke a fennmaradt úgynevezett 2 gyűrű vagy árok. A város északi részében; a "középsõ dülõben", a Szõdi úton van egy nagyobb és egy kisebb avar gyűrű maradvány, amely tulajdonképpen két mély félkörben húzódó árok. A nép sokáig azt hitte, hogy egyszerű vízmosás.
A honfoglalás után Keszõ törzsbeliek telepdtek le a településen. Az elsõ írásos adat, ami a város nevére utal, a XIII. századból származik. 1255-ben IV. Béla adománylevele KEZEW néven említi. A török hódoltság idéjén KÁPOSZTÁSKESZÕ néven szerepel a település. Alaggal együtt pusztaként tartják számon. Az 1600-as években a Pongrác féle térképen KÖRTVÉLYESKESZI néven említik. 1590-es összeíráskor KÖSZI a neve. A települést 1661-ben 21 család lakta. A török kiűzése után, 1695-tõl a Wattay család telepítette újra. A XII. század végétõl viseli a DUNAKESZI nevet. 1728-ban a város báró Orczi István birtokába kerül. Õ építette a régi temetõben ma is megtalálható középtornyos, egyhajós, barokk Szent István Kápolnát.
1749 -tõl tulajdonosa gróf Grassalkovich Antal. A település akkori magja a mai polgármesteri hivatal és környéke. Ebben az idõben létesítették az elsõ iskolát, mely egy alacsony nádfedeles házban működött. Ma már nincs meg az épület. A XVIII. század második felére 92 jobbágycsalád mellett már 15 zsellércsalád is élt itt. 1752-56 között templomot építettett.

XIX. század-tól: Alag puszta is benépesült. A településen élõk fõleg mezõgazdasággal foglakoztak. 1844 nyarán kezdõdõ vasútépítés új kereseti lehetõséget jelentett a mezõgazdaságból élõ lakosságnak. 1846-ban Magyarország elsõ vasútvonalán végig haladt szerelvénye Budapest-Vác között csak Dunakeszi állomáson állt meg útközben. A vonaton utazott állítólag Kossuth Lajos és Szechényi István is. 1848-as jobbágyfelszabadítás idején báró Sina Simon bécsi bankár kezére került Dunakeszi. 1870-es években a településhez tartozott Kis-és Nagyalag-puszta, s a település vasútállomással, postával és távirdával rendelkezett. 1870-es években itt kezdték meg hazánkban elõször a paradicsomtermesztést. 1880-ban épült a Fõvárosi Vízmű és a Duna gátrendszere, mely újabb munka alkalmat adott az itt élõknek. 1897-ben a régi iskola helyett a mai helyén (ma Szent István Ált. Isk.) egy új 4 tantermes iskolát építettek. 1912-ben emeletet építettek rá.

XX. század: 1900-ban Dunakeszit már községként említik. Hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalag-major, Versenyistállók, Úrlovasok versenyház, Imreház-major, Vízműtelep, Alagi villa-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelõ. 1901-ben felépült a város déli határában a városháza, amely a kor építészeti stílusának megfelelõen hordozza magán a közintézmények jellemzõ vonásait. A városháza 100 éves fennállásának évében, 2001-ben felújításra került. A Városházától nem messze a Dunakeszi Plébánia és Nagytemplom, amely ma a Szent Mihály nevet viseli. 1936-37-ben az új nagytemplomot közvetlenül az 1752-1756 között épült öregtemplom mellé építették. Tervezõje és kivitelezõje Oszvaldik Gyula műépítész volt. 1950-ben Dunakeszi és Alag egyesült. A település fejlõdése következtében 1976-ban kérte a várossá nyilvánítását, így 1977. április 1-tõl már város.

Forrás: Dunakeszi 5. sz.Általános Iskola honlapja

2004. július 1-től város!

Fót Pest megye északi részén, Budapesttől 17 km-re fekvő nagyközség.
A Börzsöny- Cserhát- Mátra- Bükk síkságba eső vonalait a legkorábbi időktől kezdve az emberi települések láncolata is kirajzolta. A Márton-patak és a Mogyoródi-patak mente is, ahol Fót fekszik, már a legkorábbi időkben lakott hely. A község közelében levő területről a Bécsi Képes Krónika tesz említést az 1074. március 14-én itt zajló csata kapcsán.

A község nevének legendás eredetmagyarázata is ehhez az eseményhez kapcsolódik. Salamon király ellen Vácról Cinkota felé erre vonultak csapataikkal Géza és László hercegek, amikor a hagyomány szerint útközben (a mai Fót vidékén), László foltot tetetett elszakadt nadrágjára. Ha a legenda nem is támasztható alá történeti forrásokkal, azért a község nevének ma is elfogadott tudományos magyarázata szerint a "folt" szó "rész"-t, "darab"-ot, "embercsapatot" jelent, melyből a község neve származtatható. Az mindenesetre biztos, hogy nevét először egy 1353-ban keletkezett oklevélben olvashatjuk, melyben Domokos mester amiatt tiltakozik, hogy az ősei által birtokolt Fótot a király, I. (Nagy) Lajos másnak adományozza. Megállapítható ebből, hogy Fótnak már Károly Róbert idejében, de Nagy Lajos korában mindenképpen donációs árfolyama volt a királyi udvarban. Az 1700-as évek végén (miután többször is birtokost cserélt) Mária Terézia galántai gr. Fekete Györgynek, a kor híres jogászának, országbírónak adományozta Fótot, aki a felvilágosodás időszakában tért hódító divatnak megfelelően irodalmi társaságot szervezett maga köré.

Fót és a Károlyi család
1827-ben gr. Károlyi István kapta meg a fóti uradalmat, melyhez Fót, Palota, Csomád és Kóka helységek, valamint Káposztásmegyer, Sikátor és Gyál puszta tartozott. E család maradt a legnagyobb birtokos 1945-ig. Ő volt a családi székhely kiépítője (az egykori Károlyi-kastély ma a Gyermekváros) és Ő építtette Ybl Miklós tervei alapján a község Római katolikus templomát. Jelenlétük sok pozitív változást hozott a község életébe. 1914-ben gr. Károlyi Lászlóné sz. Apponyi Franciska megalakította a "Fót községi segítő és népjóléti bizottság"-ot, hogy segítse a családfő nélkül maradt családokat. Az országban elsőként szervezte meg az ingyenes orvosi ellátást és gyógyszereket biztosító 60 férőhelyes anya- és csecsemővédő otthont. Az I. világháború ideje alatt Károlyi grófné Tanácsadó Irodát muködtetett a frontkatonák és itthon maradt családtagjaik ügyes-bajos dolgainak intézésére és segélyezésére. A Károlyiak hozták létre 1921-ben a "Suum Cuique" ("Mindenkinek a Magáét") nevű telepet 16 házhellyel. Az ugyanilyen nevű alapból pedig 1922-ben szoba-konyhás lakóházakat, foglalkoztató műhelyeket, kultúrházat és múzeumot létesített, melyet a helybeliek Fót-Újfalunak neveztek el.

Forrás: option.hu

1999. július 1-től város!

A Duna folyam úton járókat terelő hatása, a magas száraz part, a folyóig lefutó völgyek és a kelet-nyugat irányú dombhátak már az írott történelem előtti időkben is lakottá tették a mai Göd térségét.
"Pest Megye Régészeti Topográfiája" összesen 23 nevezetes leletet vagy lelőhelyet  sorol fel a mintegy 2224 ha területről - az újkori kőkortól a vaskorszak kezdetéig.
Kiemelt szerepet játszott a térség a római birodalom utolsó évtizedeiben.
A honfoglalás 1000. évfordulójára megjelentetett megyei monográfiák közül Pest Vármegye kötetének 139. oldalán írja Browszky Samu:  "a gödi határban valamely nagyobb épület romjai láthatók."
Azóta mélyszántások következtében az eke lehatolásának mélységéről napvilágra került köveket széthordták.
A város támogatásával 2000-2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régésze - Mráv Zsolt - részben feltárta a roppant méretű római tábor alapjait. A feltárási munkák jelenleg is folynak.
Soproni Sándor professzor szerint a település neve Contra Constantia Superior volt és Frigeridus dux építette Nagy Constantin császár fia, Constantius idejében, Krisztus után 370 körül. Az erőd falai védelmet nyújtottak - a leletek szerint a hunoknak is, és a honfoglaló magyaroknak is.
Ide telepedett a névadó Göd nemzetség, melynek egy tagját még 1640-ben is említik oklevélben, Anarcsi György felesége volt Göd Judit .

Göd neve hivatalos oklevélen 1255-ben jelent meg először. Az avarkori földvár dombján ma országzászlót lenget a szél.
A törökdúlás első harmadában elpusztult a virágzó falu, kör alaprajzú templomával együtt, csak Paksi János szélmalma és a még ma is álló országút menti csárda maradtak fenn az 1700-as évekre, valamint az őszi Szent Gál napi országos jelentőségű, hetekig tartó marhavásárok intézménye.
A Madách családtól Grassalkowich Antal szerezte meg a birtokot, majd bérbe adta Mayerffy Ferencnek. Az ő fia József, - aki Wesselényi Miklós és Széchenyi István barátja és a reformkor kiemelkedő alakja volt - sörgyárat, kúriát, birtokközpontot, kikötőt hozott létre és újratelepítette magyar lakosokkal a tájat, ott, ahol a régi országút és a kelet felől a "Gödallya rév-"hez vezető út egymást metszette.
Mayerffy József nevéhez fűződik az első magyar feliratú harang is, amit a teljes Habsburg elnyomás idején, 1805-ben öntetett ki "Göd tágas pusztája" részére.
Ez a harang látható Göd címerében is. 1846-ban a területet kettészelte Magyarország első vasúti pályája.
A vásárok megszűntek, de előtérbe került angol trénerek segítségével a versenylótenyésztés. Az országúti csárda és istállói a "Kincsem telep" elnevezést kapták, mert innen indult a kedvéért megépített gödi vasútállomásról az 1876-1880 között itt trenírozott, legyőzhetetlen kanca - Kincsem -, amely mind az 54 versenyét megnyerte itthon és szerte Európában.
A kiegyezés után hazatért 1848-49-es honvéd ezredes, Nemeskéri Kiss Miklós alakított ki belterjes mezőgazdaságot, állattenyésztést, tejfeldolgozó, - és szeszipart. Parcellázott és ez által megrajzolta a mai város határait.

1890-től a legmódosabb budapesti polgárok gyönyörű, angolpark jellegű arborétumaikon megépítették nyaraló villáikat: Arany László, Deiwitz Ottó, Huzella Tivadar, Wigner Antal a későbbi Nobel-díjas Wigner Jenő atyja, Szudy Elemér és mások.
Az 1870-ben még csak 177 lakost számláló pusztából 1999-re 15.000-nél is több lakosú város lett. A legfelsőbb társadalmi réteg előkelő nyaralótelepéből az I. világháborút követően elcsatolt területekről menekített sok állami alkalmazott letelepedésével létrejött községekből 1970-ben egységes Göd alakult.
A korszerű elektromos hálózat az 1960-as, az ivóvízrendszer az 1970-es, a gázellátás az 1980-as években valósult meg.

Forrás: god.hu